Hírek
Tipográfia

A Bányai-sztori

A szekszárdi mikropörkölő, a Lucky Cap alapítója Tóth Sándor, a szekszárdi Kávé Háza üzemeltetője mindig is kereste a különlegességeket, de Costa Rica kávéi között olyan tételre talált, amire nem számított.

Laci2Érdekes, hogy a sztori nem a meglepő felfedezéstől indult, hogy Costa Ricán magyar származású termelő készít kávét, hanem csak azután derült ez ki, hogy a terméket kiválasztották. Amikor a Lucky Capnél Tóth Sándorék az egyedi saját stílusukhoz illeszkedő zöldkávét kerestek, találtak is egy 88 pont feletti Costa Rica-i Caturra és Catuai fajtákból álló válogatást, amiből mintát rendeltek. Ez egészséges, egyenletes kávészemeket tartalmazott, és az általunk megtervezett pörkölési profilt jól követte. A termék adatlapja szerint a Naranjo régió lourdesi farmjának, a Juyszi Millnek a termékéből rendeltek is két raklapnyit. (Mint később kiderült a Juyszi, a termelő fia nevének, a Gyuszinak az elírásából származott.)

Csak a rendelés után jött a szokásos feladat, hogy begyűjtsék az információkat a termelőről. Ekkor derült csak ki, hogy a farmer neve: László Bányai. Angol levélváltásuk után már magyarul folytathatták a levelezést. Így miután Tóth Sándor a rendelkezésünkre bocsátotta a sztorit, most idemásoljuk Bányai László levelének egy részét, amiből kiderül, hogyan is lett Bányai László kávétermelő Costa Ricán:

„Röviden magamról: Miskolcról származom. A drága jó apámnak Sárospatak és Tokaj hegyen volt szőlője, innen származik a földműves tudományom. Nem szakértői szinten, mert ebben az időben én még nem akartam a földet túrni, így gyorsan elküldtek felvonószerelőnek tanulni és ebben a szakmában képeztem magam tovább. Nem voltam az akkori rendszer pártolója és volt pénzem, hogy neki vágjak a nagyvilágnak. Kiköltöztem az USA-ba, ahol nyelvtudás nélkül kicsit nehéz volt, de nagyon sok szép dolgot csináltam. Ott éltem sokáig, sikeres voltam az üzletben, de a fiam rábeszélt, hogy kezdjünk el kávét termeszteni, így kerültem Costa Rica-ba, azon belül Lourdes-ba.

A nagy öregek azt mondják, hogy az Isten keze van a Lourdes-i kávén. Ettől még természetesen minden gondoskodás fontos, amikor szükség van rá.

A farm 30 hektár, ennek a 30%-a van betelepítve és a 90%-át én ültettem be, ugyan azzal a régi Magyar technikával, mint jó apámmal ültettük a szőlőt. Tengerszint felett 1460 - 1520 méteren fekszik, az eső és a nap mennyisége excellent! Különböző szakaszokra osztottam a farmot és a kávét eszerint különbözőképpen dolgozom fel. Leginkább a "Honey" eljárást alkalmazom, ami a leg munkaigényesebb az összes közt, mert a kávé összeragad a mézszerű gyümölcsrétegtől.

A pation (terasz) és a szárító ágyon is állandóan külön kell választani a szemeket, hogy egyformán száradjanak. A szüretelésnél tudják a munkások, ha zöld cseresznyét találok a cajuela-ban (leszedett törzsben, tételben), másnap nincs munkája! Már tudják, hogy nem vagyok gestapo, de ez a Laci törvénye!

Nehéz így röviden elmondani. Természetesen időben kell megadni minden gondoskodást és szerelmet a kávénak, ezért a gyomirtásra sem használok mérget, mert az bűncselekmény a kávé ellen. Nagyon jó kávét termelek! Nem csak azért, mert nagyon kemény Magyar ember vagyok, hanem azért is, mert az adottságok nagyon ideálisak. Minden kávém nagyon magas pontokat kapott.

Hamarosan termőre fordul néhány érdekes, különleges kávém is Geisha, Kenya, Obata hibrid.”

Tóth Sándor lapunknak elküldött írása szerint László két területet művel. Az egyiket, amelyikről ez a kávé származik Caturra és Catuai fajtákkal telepítette be, míg a másikon (La Isla) Geisha, Obata, Sarchimor és Villasarchi fajták fordulnak hamarosan termőre.

 

(Chef&Pincér magazin, októberi szám)

hírlevél feliratkozás

newsletter

trendfm

Hipermarketek