Trend
Tipográfia

Ha a kereskedelemről beszélünk, nem maradhat ki a kereskedelem koncentrációja. Boris Planer a Planet Retail munkatársa az idei "Az év szupermarkete" rendezvényről átfogó áttekintést adott Európáról.

A Planet Retail átfogó adatai szerint a skandináv országok, Írország, Németország és Ausztria a vezető 5 kereskedelmi vállalatot illetően 80%-os, vagy magasabb koncentrációs hányadot mutatnak fel. Azt gondolnánk, hogy ez nagyban megkönnyíti a gyártók dolgát, azonban ez nem ilyen egyszerű, mivel itt a piaci erőről is szó van.

Természetesen ez a folyamat Norvégiában és Svédországban nem hasonlítható össze a németországi és az ausztriai koncentrációval, mivel Északon kevesebb a városi lakos, akik elsősorban Osloban, Bergenben, Stockholmban és Göteborgban koncentrálódnak. Oroszországban a koncentrációnak egészen más jelentése van. Miközben Moszkva és Szentpétervár jelentős kereskedelmi koncentrációt mutatnak fel, az ország többi területére ez egyáltalán nem igaz.

Az élelmiszer kereskedelem koncentrációja tehát közvetlen összefüggésben van az urbanizációval, a népsűrűséggel, a szállítók logisztikai infrastruktúrájával és a törvényi keretfeltételekkel.

 

 Boris Planer azt ajánlja, hogy a koncentráció témáját nemzetközi összefüggésben kell szemügyre vennünk, és ezt a tézist azzal támasztja alá, hogy a kereskedelem már régóta nemzetközi viszonylatban működik és úgynevezett stratégiai szövetségeket alkotott.

A lehetőség mellett, hogy a szállítóknál jobb vásárlási kondíciókat alkudjon ki, a gyakran emlegetett szinergiák is szóba kerülnek, pl. a saját márkák létrehozásánál.

Normális esetben a magasan fejlett gazdaságokban a koncentrációs fok az élelmiszerkereskedelemben is folyamatosan nő. Az elmélet szerint ilyenkor csaknem egy fizikai törvényszerűségről van szó, mert a kereskedelem szükségszerűen a koncentráció illetve a monopol irányába fejlődik.

A piac struktúrája alapján a kisebb résztvevők elősegítik a konszolidációt. A piacot régóta uraló kereskedők legjobb esetben is egy helyben toporognak.

 

 

A fenti összefoglaló a leginkább koncentrált országok rangsorát szemlélteti az élelmiszerkereskedelem bevételeinek szempontjából. Itt a Top 5 és a Top 10 piaci részesedései közötti különbség nem mindenhol azonos. Az élelmiszer kiskereskedelem Európában oligopolisztikus struktúrákat (néhány szolgáltató osztja fel egymás között a piacot) mutat fel, ahol a piaci részesedés szórása a Top 5 és a Top 10 között viszonylag alacsony. Példa erre Skandinávia (Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország) és az úgynevezett DACH-országok (Németország, Ausztria, Svájc).

 

 

Nem újdonság, hogy a diszkontok Nyugat-Európában a szupermarketek és a hipermarketek piaci részesedésein osztoznak. Azonban a diszkontok is fokozatosan a service-szupermarketek irányába mozdulnak el. Erre a legfrissebb bizonyítékokat az Egyesült Királyságban és az USA-ban találjuk. A raklapos kínálatot csinos, faburkolatos termékkihelyezések váltják fel, a vásárlók pedig  a kasszák előtti padokon üldögélve elfogyaszthatják kávéikat, és igényes mosdókat vehetnek igénybe.

 

 Közép- és Kelet-Európában a hagyományos kereskedelem gyorsan szétforgácsolódik. Ebben a régióban Lengyelország a legnagyobb ország, ha eltekintünk Oroszországtól vagy Ukrajnától. Itt 80.000 kis üzlet van, így érthető, hogy a növekvő modernizáció mellett jelentős a szétforgácsolódási folyamat. A diszkont szegmensben a Lidl és a Biedronka dominál magas növekedési rátákkal, a nagy alapterületű árusító helyek növekedését a hatékony Kaufland üzletek biztosítják.

 

(forrás: LP-International)

 

 

Termékmix - 2016. júliusi szám

hírlevél feliratkozás

newsletter

trendfm

Hipermarketek