Interjú
Tipográfia

Palócz Éva az adókoncentráció mérséklését tartaná helyesnek, hiszen a magyarországi ráta igencsak meghaladja a hozzánk hasonló adottságú országokét.
A Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója szerint a kereskedelmi láncokat pedig békén kéne hagyni és arra kellene törekedni, hogy a gazdaság minél jobban kihasználja a hazai termelők exportjának növelésére a kereskedelmi lehetőségeket.

Milyennek látja a gazdaság helyzetét és különösen a 2015-ös költségvetést?

2014-ben igen jelentős növekedést ért el a magyar gazdaság. A GDP 3,3-3,5%-os várható bővülése nem csak az európai uniós országok, hanem a kelet-közép-európai régió többi országának a növekedését is jócskán meghaladja. Igaz, a magyar gazdaságnak van mit behoznia: 2006 óta a régióban nálunk volt a legalacsonyabb a növekedés, lemaradásunk fokozódott. A jelenlegi gyors növekedés ebben az értelemben egyfajta „helyreállítási periódusként”, a korábbi években elvesztett növekedés kompenzálásának is felfogható. A magyar GDP az idei növekedés ellenére sem éri még el a 2007. évi szintet. Különösen igaz ez a háztartások fogyasztására, amely a válság óta folyamatosan zsugorodott, még azokban az években is, amikor a gazdaságban volt némi növekedés.

Palócz Éva2014-ben sem a magánfogyasztás a növekedés húzóereje, de a 2 százalék körüli bővülés mindenképpen fordulatnak tekinthető az előző évek folyamataival szemben. Mindazonáltal, 2014-ben még így is mintegy 10 százalékkal alacsonyabb lesz a háztartások fogyasztásának volumene, mint 2006-ban volt.

Minek köszönhető ez a bővülés?

A növekedés húzóerejét 2014-ben a beruházások adják, ami kedvező fejlemény. Kétségtelen, hogy a beruházások első háromnegyed évi 19,5 százalékos növekedéséhez az Európai Unió által támogatott fejlesztési beruházások jelentős mértékben járultak hozzá, azonban a versenyszektor beruházásai is számottevően bővültek. A nemzetgazdasági beruházások mintegy 30 százalékát adó feldolgozóiparban 22 százalékkal több beruházás valósult meg, mint az előző év azonos időszakában, ami meghaladja a nemzetgazdasági átlagot. Noha a beruházások növekedési üteme az éven belül lassul, az utolsó negyedévben is számottevő bővülésre, és az év átlagában 15 százalék feletti bővülésre számíthatunk.

Tartható a tervezett hiánycél?

A viszonylag gyors növekedés kedvező hatást fejt ki a költségvetésre. Idén a 3 százalék alatti államháztartási hiány biztosan meglesz. A pozitív fejlemények között említhető az állampapír-piaci hozamok és a banki kamatok folyamatos csökkenése. Bár a magyar hozam- és kamatszint még mindig meghaladja az európai átlagot, a pénzpiaci mutatók már kezdenek hasonlítani egy normális pénzpiac képéhez.

Mire számíthatunk jövőre? Rendkívül erősen kötődünk a német gazdasághoz, ahol alacsonyabb növekedést prognosztizálnak...

Ami a jövő évi kilátásokat illeti, a külpiaci feltételek nem kifejezetten kedvezőek, de nem is mondhatók rossznak. A német gazdaság növekedése még az optimista előrejelzések szerint sem éri el a 2 százalékot. A nemzetközi olajpiacon további áresésre számítanak a szakértők, ami távolról sem olyan kedvező fejlemény, mint amilyennek első látásra tűnik. A világgazdasági folyamatokat ugyanis minden hirtelen ármozgás megzavarja, bizonytalanságot szül, a nyersanyagárak esése ugyanúgy, mint az árak zuhanása.

Ebben az évben az árfolyamváltozások elég sok gondot okoztak…

Az olajárak csökkenése továbbra is alacsony inflációs pályát vetít előre a világban, és Magyarországon is.

Idén a magyar fogyasztói árak árnyalatnyival csökkennek (0,1%-kal), ezt 2015-ben várhatóan 1,7% körüli infláció követi, de nem zárható ki ennél alacsonyabb árindex sem.

A kérdés az, hogy a továbbra is nyomott import-árak hatását a fogyasztói kereslet némi élénkülése milyen mértékben kompenzálja. Természetesen az árfolyam hatásától sem lehet eltekinteni: amennyiben a forint árfolyama jelentősen gyengülne, az az importárakat is emelné kissé. Alapjában véve nem lenne okunk a forint árfolyamának gyengülésére számítani, mivel a lakossági devizahitelek átváltásának devizafedezete a kereskedelmi bankok rendelkezésére áll, tehát az átváltás nem a szabadpiacon történik. A nemzetközi pénzpiacokon a továbbra is fennálló pénzbőség szintén nem támasztja alá a forint gyengülésének a feltételezését.

Mindazonáltal, a gazdasági miniszter azon kijelentése, miszerint a kormány gyengülő árfolyamot vár a jövő év elején, óvatosságra kell, hogy intse az előrejelzőt, mert nem zárható ki, hogy vár ránk még valami a jövő év elején, amiről jelenleg nincs információnk. A devizahitelek forintra való átváltásának árfolyama nem kedvező ugyan a devizahitelesek szempontjából, az árfolyamrés és az egyoldalú banki kamatemelések miatti kompenzáció azonban bizonyos mértékig ellensúlyozza ezt a hatást. Emellett nemzetközi példák is azt támasztják alá, hogy a lakossági fogyasztás számára a kiszámíthatatlan, előre nem kalkulálható kamatterhek és törlesztési feltételek a leginkább károsak. Bizonytalan gazdasági és pénzügyi környezetben a háztartások óvatossági megtakarításai rendszerint jelentősen nőnek, ami csökkenti a fogyasztási hajlandóságot. A devizahitelek lezárása ezért hosszú távon kedvezően hathat a háztartások fogyasztására, elsősorban a stabil kamatkörnyezet és törlesztési terhek következtében.

Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a háztartások törlesztő-részletei most már hosszabb távon is lényegesen meg fogják haladni a 2000-es évek közepén, a hitelfelvétel idején fizetett havi összegeket.

Milyen tényezők hathatnak ösztönzően a fejlesztésekre?

A jövő évi beruházások előrejelzésekor figyelembe kell venni, hogy 2015 az előző, 2007-13-as európai tervezési ciklus utolsó elszámolási éve. A „t+2” elv alapján ugyanis a lejáró tervezési ciklust követő 2 évig lehet még fejlesztési projektek költségeit elszámolni. Ezért arra lehet számítani, hogy 2015-ben a kormány igyekszik a Magyarország számára rendelkezésre álló pénzügyi finanszírozási keretet minél nagyobb mértékben kihasználni, és a tervezett, illetve megkezdett állami beruházásokat befejezni. A magánberuházások körül már több a bizonytalanság, mivel az eddigi tapasztalatok alapján az alacsony kamatozású vállalati hitelek igénybevétele csak döcögősen indult meg.

Számos vállalat a bizonytalan gazdasági környezetben továbbra is halogatja a beruházási döntését.

Az adótörvényekben számos új elem jelent meg. Ezek miként hatnak a vállalkozói környezetre?

Ha már a bizonytalan gazdasági környezetet említjük, mindenképpen szólni kell a jövő évi adóváltoztatásokról.

A nemzetközi tapasztalatok szerint adórátákat változtatni, új adófajtákat bevezetni, és egyáltalán az adórendszerben változtatásokat végrehajtani akkor érdemes, ha egyrészt a költségvetésnek halaszthatatlanul pénzre (pótlólagos bevételekre) van szüksége (kivételes esetekben ennek az ellenkezője is igaz lehet, azaz a különlegesen jó költségvetési helyzet miatt adócsökkentésre, adóbevételekről való lemondásra nyílik lehetőség), illetve ha az adórendszerben olyan anomáliák vannak, amelyek torzítják a reálgazdasági folyamatokat. Ha pedig ilyenek nincsenek, vagy nem nagyon erősek, akkor az adórendszer stabilitására, változatlanságára kell törekedni, mivel ez teremti meg a vállalkozók tervezésének a biztonságát.

Ezeknek a feltételeknek a 2015-re tervezett és már részben el is fogadott új adójogszabályok nem felelnek meg. Egyrészt, mivel, noha a jövő évi költségvetésben tapasztalhatóak bizonyos feszültségek, ezek nem haladják meg a szokásos mértéket, azaz a 2015. évi költségvetés nagyjából reálisnak tekinthető. Nincsen tehát szükség több száz milliárd forintos plusz bevételekre. Nem beszélve arról, hogy a magyar adóráta a GDP százalékában mérve, amúgy is jóval meghaladja a hozzánk hasonló adottságú országokban mértet. Az adókoncentrációt tehát inkább csökkenteni, mint növelni kellene.

Ami pedig az adórendszer egyes elemeit illeti, a kormány két ötlete, azaz az internetadó bevezetése és a cafeteria adóztatásának emelése, a közfelháborodás miatt lekerült a napirendről – joggal. Egyiknek sem volt számottevő kihatása a költségvetés bevételi oldalára, viszont alkalmas volt arra, hogy a vállalatok és munkavállalók körében bizonytalanságot keltsen. A cafeteria már olyan mélyen beivódott a vállalatok bérrendszerébe, ráadásul egész ágazatok épültek rá (wellness szállodák, éttermek), hogy megszüntetésük több zavart okozna a gazdaságban, mint a fenntartásuk.

A kiskereskedelemre alapos átalakulás vár…

A kiskereskedelem területén a kormány adóváltoztatásai (pl. élelmiszer-felügyeleti díj) láthatólag egyfajta határozott – de sajnos hibás – koncepció alapján születnek. A kormány szeretné a hazai, különösen a hozzá közel álló kiskereskedelmi láncok pozícióját javítani. Csakhogy ezt nem a hazai kiskereskedelmi láncok fejlesztésének támogatásával, hanem a külföldi láncok ellehetetlenítésével kívánja elérni, ami alapjában elhibázott elképzelés. Nem lehet cél, hogy a magyar kiskereskedelem színvonala csökkenjen. Inkább arra kellene törekedni, hogy a gazdaság minél nagyobb mértékben kihasználja a Magyarországon működő kiskereskedelmi láncok által kínált lehetőséget a hazai termelők számára az export növelésére, a multinacionális kiskereskedelmi láncok értékesítési hálózatába való bekerülésre.

Ezt a kormány részben már felismerte azzal, hogy próbálja az exportot növelő kereskedelmi láncok adóterhét csökkenteni. Ez azonban nem elég. Egyszerűen: békén kéne hagyni őket. Az elmúlt napokban sokak kedélyét a kormány ismét azzal borzolta, hogy bevezeti a vasárnapi zárva tartást a nagyobb kereskedelmi egységekben. A lapzárta időpontjában még nem ismeretes a végső döntés. Azonban fogadni mernék, hogy a kormány végül elveti ezt az irracionális döntést. Ha tévednék, és mégsem így lenne, akkor még több demonstrációra lehet számítani.

 

(Termékmix - 2014. decemberi szám)

hírlevél feliratkozás

newsletter

trendfm

Hipermarketek

diszkontok