Piac
Tipográfia

Régóta kongatják a vészharangot: az emberiség létszáma 2050-re kilencmilliárdra nő, és a kutatók szerint jelenlegi formájában az élelmezés nem fogja tudni ellátni a Föld lakosságát. Az elkövetkező évtizedekben radikális változásoknak kellene történni az élelmiszeriparon belül.

Október 16. volt az Élelmezés Világnapja és ennek kapcsán számos szervezet hívta fel a figyelmet arra, hogy a világ élelmiszerellátása hamarosan súlyos válságba fog kerülni.
A probléma már itthon is látható: a legújabb Eurostat adatok szerint a magyar lakosság 33 százaléka nem engedheti meg magának, hogy húsfélét, csirkét, halat vásároljon legalább minden második napon, a nyugdíjasok 41 százaléka, a nagycsaládosoknak pedig 46 százaléka nem jut rendszeresen minőségi élelmiszerekhez. Ezzel szemben Magyarországon, éves szinten 1,8 millió tonna élelmiszert semmisítenek meg. Pedig ennek a mennyiségnek élelmezési célokra történő felhasználása segítene a probléma szinte teljes felszámolásában.
A pazarlás világszerte mintegy 1,3 milliárd tonna kidobott élelmiszert jelent.

Romló minőség

rab arpad2„A jövő élelmiszertermelését alapvetően két irány határozza meg: a Föld népességszámának növekedése, illetve a termelési helyek számának egy bizonyos szinten túli nem növelhetősége. Ezekhez csatlakozik napjaink egyik legfontosabb trendje, az urbanizáció. Folyamatosan áramlik a népesség a városokba, soha az emberiség történetében ilyen koncentrációja nem volt a lakosságnak. Ezt alapvetően az teszi lehetővé, hogy nagyon kevés ember képes megtermelni nagyon sok ember élelmét” – mondta el Rab Árpád jövőkutató, az Óbudai Egyetem Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpont vezetője.
Az árak pedig emelkedni fognak, ami azért is lesz tartós, mert egyre nagyobb a kereslet az élelmiszer iránt, emelkednek a termelési költségek, ugyanakkor a mezőgazdaság és a gazdaság egésze is lassabban növekedik, mint az utóbbi évtizedben.
Mindennek hatására a gabonák átlagosan 20 százalékkal, a hús pedig 30 százalékkal drágább lehet, mint a 2001 és 2010 közti időszakban – áll az OECD és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) Mezőgazdasági Kitekintés 2011-2020 című tanulmányában.
Mint a tanulmány leírja, több folyamat zajlik egyszerre: a drágulás mellett minden korábbinál nagyobb mértékben nő a hús-, tejtermék, cukor- és növényi olaj fogyasztása, viszont a klímaváltozás hatására a terméshozamok csökkennek.
Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás mindenekelőtt Kelet-Európában, Ázsiában és Latin-Amerikában növekszik majd az előrejelzés szerint.
Ugyanakkor ezeket az árakat a fejlődő országok – vagy újabb szakzsargonnal a globális dél – rengeteg lakója nem fogja tudni megfizetni. Egyedül ahhoz, hogy a lakosság növekedésével lépést tartson, a világ élelmiszer termelésének mintegy 60 százalékkal kellene nőnie az elkövetkező huszonöt évben. A jelek szerint azonban erre esély sincs.

Vegetarianizmus és víz alatti farmok

Hosszú távon a vegetarianizmus megoldás lehet, hiszen az jóval fenntarthatóbb, mint a hús-alapú étkezés, azonban – bár számos új termék jelenik meg a piacon – a jelek nem azt mutatják, hogy az élelmiszeripar e felé haladna.

„A vegetáriánus étkezés sokkal fenntarthatóbb, kisebb területen, kevesebb vízfogyasztással állítható elő ugyanannyi kalória. A kulturális meghatározottságok, illetve az egyéni vágyak miatt nem várható a vegetarianizmus tömeges elterjedése a drasztikus árnövekedések megjelenéséig, hanem addig is a pótlószerek, olcsó megoldások, gyengébb minőségű húskészítmények gyártása és hangsúlyának növekedése fogja meghatározni a piacot” – elemez Rab Árpád.
Szerinte az új nyersanyagok és területek biztosítása érdekében kedvező irány lehet a víz alatti világ felfedezése, és kihasználtságának növekedése. Ilyen megoldásokat jelentene a víz alatti, vagy úszó farmok (Smart Floating Farms), víz alatti, illetve vízben termeszthető növények szerepének erősödése.
Segítené a mezőgazdaság szerkezetének átalakítását a szuperintenzív, vagy hidroponikus termesztések fejlődése is. Ezek egyelőre drágaságuk miatt még nem trendformáló erők, de az erőforrások fogyásával kikerülhetetlen irányt fognak jelenteni.
„A társadalmi trendeket figyelve látszik, hogy ezek nem veszik figyelembe a Föld véges erőforrásait. Közelednek azok a pillanatok, amikor ezek drasztikusan fogyni kezdenek, ezzel párhuzamosan áruk megnövekszik, illetve olcsóbb, gyengébb minőségű pótlásuk kulcskérdés lesz.

E mellett fontos trend a kapacitás és a lehetőségek növelése, ez azonban egyelőre drága irány, amely viszont, ha elterjed és szükségszerűvé válik, olcsóbb is lesz. A társadalmi és a természeti korlátok közötti harmóniát tudatos stratégiai tervezés, illetve az információs társadalom eszköztára teheti lehetővé” – mondta el a jövőkutató.
A kutatók szerint a megoldást a modern technológiák elterjesztése jelentené, amelyek segítségével a termelők felkészülhetnének az extrém időjárási anomáliákra. Ám, mint azt az itthoni példák is mutatják, a gazdálkodók az aszályok ellenére sem fektetnek öntözési rendszerekbe.

Megoldás lehet a fair trade?

A fejlődő országokban a tradicionális teázást egyre nagyobb mértékben váltja fel a kávé­fogyasztás. Ez és az erőforrások – terület, víz – csökkenése ahhoz vezethet,  hogy éveken belül kialakulhat, hogy a világ kávéigényét nem tudja lefedni a termelés. Ez árnövekedéshez, illetve a pótlószerek hangsúlyának növekedéséhez fog vezetni.
A fair trade termelés fenntartható alternatívát kínál, és piaca is dinamikiusan fejlődik: ahogy nő az iránta való kereslet, úgy nő a volumene is. Célja mégsem elsősorban a tömegek ellátása.
Ujszaszi Gyorgyi w„Ennek fizikai korlátai vannak, pontosan a fenntarthatóság miatt. Az ökoszisztéma megőrzése mellett történő termelés jóval nagyobb területet igényel, mert nem egy csoportban, hanem szórványosan találhatók a kávé- tea- kakaócserjék.
A klímaváltozás miatti csökkenő termőterületek is korlátozzák a jóval nagyobb volumenű termesztést” – mondta el Újszászi Györgyi, a Védegylet fair trade szakértője.
Az élvezeti cikkek árának emelkedése előreláthatólag ezt a típusú termelést sem fogja elkerülni. „A méltányos kereskedelem az, amely garantálja a termelési és megélhetési költségek megfizetését. Ha ezek a költségek valamilyen okból - akár több okból is - nőnek, a rendszer automatikusan emeli a fair trade felvásárlási árat. Ez az ár általában kétszer akkora, mint a tőzsdei ár. A tőzsdei ár fog jobban közelíteni a fair árhoz, miközben a fair trade felvásárlási ár is növekedni fog, bár lassabban. Ezért is fontos, hogy a klíma­változás kapcsán ne csupán a gleccserek olvadásáról essen szó, és ne csak beszéljünk erről, hanem cselekedjünk, hogy lassítsuk a klímaváltozást, egyéni, csoport és társadalmi szinten is” – mondta el a Védegylet munkatársa.
A nagy különbség abban áll a hagyományos és a fair trade termelés között, hogy a klímaváltozás miatt veszélybe kerülő termő­területeket és magukat a termelőket a rendszer nem hagyja magára. Ahogy a szakértő részletezte, igyekeznek más növények termesztését bevezetni, és/vagy más bevételi forrás megteremtéséhez szükséges eszközöket, tudást átadni és biztosítani a közösségek számára. Már az hatalmas előny a fair trade-be termelőknek, hogy tudnak előre a veszélyről, nem váratlanul, felkészületlenül éri ezeket a közösségeket a csapás. 

 

Mielőtt túl késő…

Az új művelési technológiák sok helyen jelenthetnek alternatívát, viszont létezik ennél sokkal egyszerűbb és azonnal megvalósítható megoldás is. A termőföld leromlása visszafordítható és meg lehet állítani, nem csupán környezetvédelmi szervezetek, hanem az ENSZ tanulmánya szerint is.
A Wake up before its too late – vagyis „Ébredj fel, mielőtt túl késő”– nevű ENSZ tanulmány 2013-ban készült el közel száz nemzetközi hírű kutató bevonásával.

A világ mezőgazdaságát, kereskedelmét és a környezetvédelmet vizsgáló jelentés legfontosabb konklúziója az, hogy ha 10-20 év alatt az emberiség átállna a nagy monokultúrás, vegyszerintenzív mezőgazdasági termelésről a helyi ökológiai művelésre, akkor nem csak, hogy a klímaváltozást lehetne megállítani, de mennyiségileg több és jobb minőségű ételt lehetne előállítani.  
Rodics Katalin w„Ha a vegyszerekre, vegyipari megoldások kutatására, és marketingre költött pénzt, az ökológiai termeléssel kapcsolatos kutatásokra, a helyi gazdaságokra fordítanánk, az élelmiszer-ellátással kapcsolatos krízisek megoldhatóak lennének” – mondja Rodics Katalin, a Greenpeace agrárszakértője. Ehhez azonban kemény politikai, gazdasági és társadalmi elhatározásra lenne szükség.
„A mezőgazdasági művelésre alkalmas területeknek mindössze a 25 százalékán termelünk élelmiszert, a 75 százalékán pedig takarmányt: a parttalan húsfogyasztás nem fenntartható. Sokkal több húst eszünk, mit amennyi egészségileg is indokolt lenne.
A legeltetett (vagyis ökológiai) állattartás az, amely nem terheli meg a környezetet, és megőrzi a természeti értékeket is, nem meríti ki a talajt” – mondja a szakértő.
Probléma van a megtermelt élelmiszerek minőségével is.
„Míg a globális délen valódi éhezésről van szó, addig a világ fejlett országaiban gyakorlatilag minőségi éhezésről beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy az emberek hiába fogyasztják a monokultúrás termelésből származó élelmiszereket, nem kapják meg azokból a szükséges tápanyagokat, melyekre szükségük van – így éhesek maradnak és a szükségesnél nagyobb mennyiségeket fogyasztanak. Ezért is híznak el a nyugati társadalmak. 
Ha azonban ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszereket vásárolnánk, egészségesebb ételeket fogyaszthatnánk, és hozzájárulnánk a fenntarthatósághoz is. Fontos, hogy ezt nem csak a Greenpeace, hanem az ENSZ is mondja” – részletezi az agrárszakértő.

 

(TERMÉKMIX - 2016. novemberi szám)



hírlevél feliratkozás

newsletter

trendfm

Hipermarketek

diszkontok